Bad Trip

Egy friss élményemről szeretnék nektek beszámolni, és az ilyen helyzetekben való (szerintem) legjobb magatartásformát próbálom majd megismertetni veletek.

A minap történt, hogy mentem haza a munkából délután és a Széna téren vártam a buszomra. Leültem egy padra és olvasni kezdtem. Kisvártatva mellém telepedett egy bácsika, aki két kezével egy botján támaszkodott.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a közelben valaki hangosan kiabál, káromkodik és nem szépen beszéli a magyart. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, így hát olvastam tovább. A következő percben a hátsó átvezető útnál, ami a 4-es buszinduló közvetlen közelében van(ahol mi ültünk), előjött egy roma asszonyság, hihetetlen mellmérettel, vastag lábakkal, karokkal és maga után húzott egy nyuggertankot is(ez az a kis gurulós nyugdíjastáska). Ekkor felkaptam a fejem és ránéztem. Ő visszanézett, de nem rám, hanem a bácsikára. Egyből oda is sietett hozzá és egyből nekiesett.

"Tiszteletem, kezitcsókom uram, nézze millye' szíp aórát adok magának!"(azzal elővett egy dobozkát és kinyitotta a fedelét. A tartalma valóban egy karórához hasonlított, de annál sokkal nagyobb, szögletesebb és müanyagabb volt, mint amit valaha láttam.) "25ezerér a magájé uram! Vigye el! 20ezerér elviheti!"( a bácsit szemmel láthatólag nem érdekelte az óra, de még a nő sem és talán a körülötte lévő világ sem, csak nézte az asszonyt bambán, a botjára támaszkodva és mosolygott -de a nő továbbpróbálkozott.)

"Uram tízezerér á magájé, használja egészséggel! Tessék iderakom magának! Két kis puját kell etetnöm, naaa adjon má' egy kis pénzt!"(bácsi pókerarccal ül tovább). "Kíreem! kétezerér vigye el, ne is lássam, adjon má pénzt drága naccságos uram!"(a nő a bácsi ölébe rakta a nyitott fedelű dobozkát- én a szemem sarkából, közben olvasást imitálva, fél méter távolságból figyeltem az eseményeket a napszemüvegem mögül.)

Az öreg lenézett az ölébe, aztán visszamosolygott a nőre. " Jóvan uram, csak egy öccázast adjon már, sietek, meg kell etetnem a kis pujákat, kírem uram !"(a válaszreakció epikus volt, az öreg megragadta a dobozt és visszanyújtotta a nőnek a következő hozzászólással: " Ha fizetne, se kéne és különben is, legalább rakjon bele elemet!") A nő elcsodálkozott, elrakta az órát és hitetlenkedve nézett maga elé a bácsira. Kedves öregünk a szokásos vidám mosolyával tekintett vissza rá, majd a távolba révedt.

Gyakorlatilag ennyi az egész, ha rád akarnak valamit tukmálni a városban. Öregesen kell nyomni. Ezt nehezebb kivitelezni, ha mozgásban vagy és úgy akarnak megállítani. Én a szilveszteri petárdás gyerekektől kapok agyérgörcsöt. 10percen belül háromszor jön oda ugyanaz a gyerek hozzám, hogy "ezerér a petárda!". Szerintem a bácsi nagyon hatásosan hárította el a nő zaklatását, habár tűrte 3-4percig a nyárfröcsögést és a könyörgést.

Ha valakinek volt hasonló tukmálós esete a városban, szívesen meghallgatnám!

A mai bejegyzés témája kevésbé a közlekedés, mint inkább a haladás. Az a dolog, ami arra késztet, hogy menj előre, jobbra, hátra, balra, össze-vissza.

Szóval én úgy képzelem el, hogy ez olyan, mint egy belső iránytű, amit nem a pólusok szabályoznak. Sokkal inkább a szél, az eső, a család a barátok a szerelem. Az, hogy éppen melyik nyer teret, az egyrészt annak az elemnek az erősségén, másrészt a mi tudatunk reakcióin múlik. Számomra, mint amiért ezt a blogot is írom, látszik, hogy a legerősebb hatás a társas érintkezés. Ez hozza ki belőlem a legtöbb érzést. Haragot, indulatot, empátiát, közönyt, undort, szeretetet stb.

Gyakran félek attól, hogy ez az egyoldalúság, az iránytű egy felé koncentrálása, elfogulttá tesz a dolgok kapcsán. Ilyenkor ítélkezem is általában, ha pikírt módon, humorosan próbálom, akkor nagyon szimpátiát nyerek az emberektől, mintha csak kijelentenék. A humor tehát szimpatikus jellemvonás(általában). Legalábbis mindenkinek van rá valamiféle hajlama. Bárcsak meg tudnám fogalmazni, mit jelent számomra a humor fogalma... egy szó mint száz a "társas érintkezés".

Biztosan sokatokban előjött már a holdudvar-hatás. Az embert bizonyos jellemvonásai alapján egyoldalúan ítélsz meg... lehet pozitív és negatív is,a  lényeg, hogy nem látsz ezek mögé és skatulyázol. Bennem is gyakran támad ilyen érzés, de azt kell mondjam a dolgok nagy százalékában igazam van. Ez azért félelmetes, mert már a legelején el tudom dönteni valakiről, hogy mennyire fogok kijönni vele. Az ellentétes pólusok vonzzák egymást dolog, itt átalakul taszításba. Rengeteg dilemmát okoz mindenkiben, hogy hogyan döntsünk. Ez főleg a párkapcsolatok terén van így. Mostanában egészen szokatlan dolgok történnek velem, ezzel a témával kapcsolatban. Az elmém pillanatnyi elektromos kisüléseinek adok tele-zöldet, hadd tegye amit tennie kell, rábízom a döntést. Nem határozom meg előre, nem is képzelem el a dolgok menetét. Persze, sokszor ér meglepetés, vagy épp csalódás.

Utazás közben, ha nem zavar meg semmi ilyen dolgokon morfondírozom. Ma például előttem egy teljesen értelmes arcú, kedves hölgy ült a közelemben a villamoson. Jött az ellenőr, a nő pedig előadta, hogy mi az öregapjuk hétárbocos szaros faszát akarnak az ő személyijével(nem volt jegye/bérlete). Ugye a holdudvar-hatás.

Vajon szeretem, ha valaki úgy vélekedik, mint én? Ti szeretitek? Csak néha? Néha nem? Tulajdonképpen, ez a társas érintkezésben (persze, ha nem egyoldalú a viszony) szinte eldönthetetlen dolog. Szerintem példát se kell hoznom erre. Az utazások során, amikor a villamoson/metrón/buszon jegyzetelek, mindig arra gondolok, vajon melyik ismerősöm, hogyan élné meg az adott szituációt. Vannak az empatikusak, van aki mogorva, van aki közönyös és van aki szélsőséges. Én továbbra is úgy szeretnék írni, hogy mindegyik legyek egyszerre és ezáltal, minél több ember szimpátiáját vívjam ki. Ez önkényes dolog? Lehet. Voltak korok, amikor ezzel komoly hatalmat lehetett szerezni. Nekem nyilván nincsenek effajta ambícióim, de egyet mondhatok: élvezem. Ez pontosan annyit tesz, hogy amikor valami rossz dolgot tapasztalok, nem vagyok vele egyedül, nem kell magamra hagyatkoznom. Ez hatalom? Fogalmam sincs!

Szóval most szabad, vagy nem szabad ítélkezni? Ki dönti el? Nyitott a kérdés...

Mai reggeli volánbuszon való utazásom kissé felzaklatott, ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem.

Egy megállóval később, miután felszálltam, mögém ült egy középkorú anyuka, nagyméretű pici fiával. Ezzel alapesetben nem lenne gond, mert ugye füles feltesz, zene be és nem kell hallgatnom, hogy mit esznek ebédre és, hogy melyik videójátékkal játszik éppen Ödönke. A gondok megint a szagokkal kezdődtek. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor masszívan 2 órát ugrókötelezel indiánszökdelésben, és utána a pólódat 2 hétig székelykáposztában áztatod. A 12-13 év körüli srácból csak úgy dőlt a tesztoszteron és a reggeli hamandeggs "illata". Én úgy emlékszem ekkortájt szüleim már régóta foglalkoztak a dezodorálás kérdésével, talán még valami rózsavízszerű parfümöm is volt. A pocakos szemüveges Hurkagyurka látszólag távolról sem ismerte az illatosítás fogalmát. Az orrom 30perc után sem volt képes megbarátkozni a belőle áradó gáz halmazállapotú matériákkal. Mivel Ödönke mögöttem ült és nem igen fért el, hátmasszírozásban is volt részem, ezenkívül amikor böfizett a reggelitől, a meleg levegő a nyakamat is cirógatta.

Kicsit más élmény, de múlt hét vége felé egy nagyon kedves ismerősömmel beültünk megnézni a Mr. Popper pingvinjei című mozifilmet. Tudni lehet rólam, hogy nagyon szeretem Jim Carrey munkásságát és számomra ez a filmje is kifogástalan volt. Nem vettem számításba azonban, hogy mivel délután egy nem korhatáros filmet néztünk, ezért a teremben rajtunk kívül szinte csak gyerekek és anyukák voltak. Így valahányszor a képernyőre egy pingvin került (amiről mind azt gondolhatjuk, hogy kimondottan bájos állat) a gyerekek ezt mindig, "de cuki!" "de édi" "jaj de aranyos" felszólalásokkal nyugtázták. Ez a végére annyira aggasztóvá vált, hogy fontolóra vettem a becsatlakozást, hogy én is idegesítsem őket. Ennek okán én is eleresztettem egy két "de cuki anyu-t", de ők rá sem hederítettek. Idegen gyerekek tényleg nagyon bosszantóak tudnak lenni akaratuk ellenére, a tömegközlekedésen és más közösségi helyeken is. Azt tudnám tanácsolni, hogy mindenki próbáljon meg ilyenkor magába szállni és elképzelni, hogy amikor ő gyerek volt, valószínűleg ugyanez lehetett a felállás csak a másik oldalról. Az élet tehát visszaad mindent amit másokkal "elszenvedtettünk".

További szép hetet kívánok mindenkinek! Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet a blogon való kommentelés lehetőségére. Kellemes szagmentes utazást mindenkinek!

A napokban felmerült bennem a kérdés, hogy mivel lehet egy ellenőrt szabályosan kihozni a sodrából. Magyarán teljesen szabályszerűen, törvényesen jársz el, mégis a képzett ellenőrző személy idegrohamok közepette habzó szájjal összeesik.

Láttam pár ilyet életem során. Egyszer a régi 56-os villamoson ültem, jöttek az ellenőr nénik, mutattam a gyönyörű dombornyomott pénztárcám irattartójából tündöklő azúrkék papírlapocskát; "köszönöm, jó utazást!" - ez volt a reakció. A másik oldalon ült egy srác, nagyban olvasott valamit és bazi nagy fülhallgató volt a fején. Az egyik nő odament hozzá és barátságosan felhívta a figyelmét arra, hogy most itt kérem szépen mi fog következni. A srác nem reagált a halk szavakra. Az ellenőr, mutató és középső ujját összeérintve bökte vállba hősünket, aki erre felnézett a magasban sátáni mosollyal vigyorgó, foghíjas közokiratvércsére. A mondat ismét elhangzott:"jegyet, bérletet!". A srác kotorászott a táskájában. Hosszú percekig. A karszalagos csendőr hátrasandított cinkostársaira -"ebből nagy fogás lesz lányok!"-  nézéssel. A fiú elővett egy lapot és egy fekete filcet. Mivel a túloldalon ültem, jól láttam amikor az írást a nő felé fordította. Az állt rajta : "Nem hallom!". Na ekkor jött a dühroham, és a "mit képzel magáról fiatalember!". A mosoly lehervadt a többi hiéna arcáról is, de amikor az úriember már 1 perce suhogtatta a kezében a bérletét, csak akkor vették észre, hogy valójában minden rendben, és csak picit felmérgelték őket.

A másik ilyen sztori tegnap történt. Egy lány egy kutyával akart lemenni a metróba és az ellenőrök útját állták. "Magával nem mehet le ez a dög". Mögöttük jöttem, de megálltam, hogy lássam mi lesz belőle. A csaj visszakérdezett: "És nélkülem lemehet?" Erre éles röhögés, a gyönyörű "napon barnult" ellenőrcsalád összes foga villogott a metro félhomályában. A lány nem zavartatta magát, fütyült egyet, hátbapaskolta a kutyát, az meg lerohant a lépcsőn:). Az egyik ellenőr aki nem röhögött, mert valószínűleg mentálisan nem tudott jelen lenni a társalgásban felfigyelt az eseményre, de hirtelen nem tudta mitévő legyen  és elkezdett a kutya után futni. A lány meg utána. Én is megindultam a többi mosolygó "civillel". Mire leértem az lány meg a kutya sehol, az ellenőr meg baktat felfelé a nem mozgó, mozgólépcsőn és a fejét vakarja. Reméljük nem fog a munkájába kerülni az eset, bár nem tudom mit gondolt szegény, hogy majd ölbe kapja a német juhászt és felviszi miközben az az arcát nyalogatja?!(bocsánat az állaton szájkosár is volt).

Ha eszetekbe jut hasonló eset, tegyétek meg hogy írtok róla, mert érdekel!:)

U.I.: a második történetben fogalmam sincs, hogy történt-e szabálysértés, de ha igen, akkor sem hiszem, hogy komolyabb bűncselekményről lenne szó!

Az egyik turistaházba betér egy vendég és babgulyást rendel. Nemsokára hozzák is a gőzölgő ételt. A turista jó étvággyal hozzálát, ám észreveszi, hogy a ház kutyája mereven bámulja és minden kanálmegmerítéskor vicsorít és hangosan morog. Végül hívatja a gondnokot:
- Mondja, miért morog rám állandóan ez a ronda dög?
- Gondolom megismeri a tányérját, amiből minden nap enni kap.

Holnap fog lejárni a bkv bérletem. Egy diákbérlet nagyon könnyen hamisítható, erre már biztosan mindenki rájött. Nekem is van egy-pár módszerem. Régi bérletek számát kivágni, aztán golyós ragasztóval(semmiképp sem cellux vagy pillanatragasztó) odaragasztani a lejárt bérletre a friss számokat pl.: július 05 - aug 04 >  július 24 - aug 23. És ha berakod a pénztárcád átlátszó igazolványtartójába a kutya sem veszi észre! Ja és nem vehetik ki a kezedből. Egyszer metro ellenőr kivette a kezemből a ragasztott "hamis" bérletet, aztán rájöttem, hogy csak az oldalán található behajtókát fordította ki... Szóval szánalmas nyomorult pojácák ezek. Másik módszer a radírozás. Ez sokkal kevésbé fog jól kinézni és a bérlet háttere is halványulni fog, szóval kevésbé ajánlom mint az előzőt. Aki pedig profi az scannel, photoshop, nyomtat és a vonalkódot/sorszámot rávágja a szélére. Szerintem a hátulját nem érdemes rányomtatni mivel azzal pláne nem törődnek képzett ellenőreink.

A tömegközlekedésen elszenvedett hosszú percekért cserébe mutatom fel a hamisított bérletet. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy IGEN bajom van az egésszel! Nem elég, hogy együtt kell utaznom egy csomó higiéniahiányos, igénytelen emberrel, ezek még a pofámba is finganak. Hát szabad ilyet? Idegenek orra alá odamocskolni? Szerintem egyszer életében mindenki megteszi azt, hogy csupán a szagok vagy a látvány miatt, hamarabb leszáll egy buszról,metroról mint ahogy eredetileg tervezte. Hát szóval ezért az egészért még fizethetsz is? Nem jópofa? Szerintem sem.

Mondhatnátok sokan azt, hogy de hiszen elvisz a munkádba, boltba, edzésre. Tényleg elvisz, de utána ha belegondolsz rájössz, hogy a napod legpocsékabb része az utazás volt. Engem ez zavar igazán. Hogy annyi ember kedvenc elfoglaltsága az "utazás". Ilyenkor azt gondolom, hogy valaki teljes extázisban veri magát a földhöz a 61es villamos padlóján az ott átélt izgalmaktól. Hát szóval, én nem kifejezetten szeretek utazni. Ez biztos sok dolognak tudható be, meg tuti rohadt elfogult is vagyok, de szerintem inkább a tapasztalat teszi. Legközelebb korábbi élményeimet fogom majd megosztani. Addig is jó utazást mindenkinek!

Az oregek maniaja az hogy tulcipekedjenek mindig.
Inkabb osszeszarjak magukat, minthogy otthon kelljen
hagyni barmi mozdithatot. Kisebbfajta eroditmenyeiket
maguk utan huzzak egesz nap. Talan ebbol nyernek erot!
Rejtelyes ez a dolog, de el tudnam viselni, ha tavolabb
kerulhetnek magas frekvenciatartomanyu beszedjuk elol.

Mint a vércsék úgy csapnak le a jobbnál jobb helyekre a buszon. Vajon ez mindig így volt, vagy csak a mi öregeink ilyen akaratosak? Persze legyenek ilyenek, csak azt a csúnya gonosz vigyort be ne vágják. Attól kikészülök. Az öreg nénik viszont 73,4 %-ban nem árasztanak magukból erős test/testnyílás szagokat.(Milyen szerencse)

Az a bónusz ezekben a mamákban, hogy náluk is meg van a "nyanyahierarchia". Mindig megvan a busz "főnyanyamuftija" aki előtt a többiek behódolnak. Ez a fajta társadalmi berendezkedés, melyet tudtukon kívül formálnak semmiképp sem nevezhető demokratikusnak. Láttatok már olyat, hogy egy öreg néni azt hiszi, hogy a buszon mindenki az ő ismerőse? Én egyszer komoly politikai vitába csatlakoztam be egy velem egykorú sráccal. A néni zsidózott és nácizott két kézzel! Csulázott jobbra-balra és zengett tőle a járat. Zavart, hogy ennyire sületlen és ennyire hangos. Ha csak az egyik lett volna az oké... talán... Én mielőtt leszálltam volna elmondtam, hogy a melle között összeszáradt kutyaszaros lófasznak is jobb modora van mint neki. Tavaly nyáron volt.... nyilván ideges lettem. Bezáródott az ajtó, de az eltorzult arc tovasuhant én pedig hazaballaghattam.

Mai tripem soran felmerul bennem a
kerdes, vajon dogmelegben vagy huvos,esos idoben budosebbek-e az emberek...
Kerdesemre valaszul egy tagbaszakadt szemuveges szőke fiúcska fintorogva pislog vissza a mellette ülő terebelyes asszonysag izzadt malacpofajanak orrfacsaro buze elol!

Tegnap ismét emelkedett a benzin ára. Az emberek egyre kevésbé használják autóikat és inkább a tömegközlekedés mellett döntenek.

Végre egy hír aminek örülök. Talán változik a szokásos felhozatal és még színesebb lesz az élet a villamosokon, metrókon és a héveken. Nagyobb tumultus nem lesz, mert akkor nyilván több járatot indít a BKV furfangos vezérgárdája.

A másik dolog  ez az éjszakai volán menetrend Páty-Perbál-Zsámbék térségben. Hallottatok már róla? Érthető, mivel nem is létezik. Nincs éjszaka semmi, amivel haza lehetne jutni. Tegnapelőtt kellett taxit hívnom, mivel az éjféli utolsó busz elhúzott előttem, pedig ott álltam a megállóban(még tanúm is van rá:)). Egy darabig stoppoltunk aztán rájöttem, hogy ha nem fizetek, nem jutok haza egyhamar, hiába van retkes volán vagy bkv bérletem. A napnak ebben a korai szakában szard arcon magad, mert haza nem visz senki és semmi. Csak ha fizetsz egy csomó pénzt. Na most ez oké lenne, ha volna miből...

Azt mondjátok nem lenne rá igény? Hogy 12:05 és 5:10 között egy nyüves busz elmenjen Pátyra vagy Telkire? Igenis van rá! Lázadjunk emberek!:) Tartsatok velem továbbra is ámokfutásomban, amit a közlekedés terén intézek!

Ezidotajt a 4-6oson amit meg nem neveztek at! Uszom a szagok tengereben es szamolom a metereket a szell kalman terig...

‎4-6os villamos:torz hajtalan fejek,furcsa fogsorok es belsarszagu ellenorok hazaja. Ez az utam teljesen atlagos a tobbihez kepest.

Vadul barackot habzsolo terhes no, egy cowboy kalapos sittes torpe es egy csapzott csoves a kutyajaval a mai 4-6-os tripemen!